– Az elsőfilmes rendező, Badits Ákos kért fel a szerepre. Egy nap felhívott, és elmondta, hogy mit szeretne. Egyből szabadkozni kezdett, hogy biztosan hülyének nézem, és nemet mondok, de amikor meghallottam a történetet, nagyon megtetszett – kezdte a Blikknek Zalatnay Sarolta, akinek jólesett, amikor kiderült, hogy a fiatal rendező igazi Cini-rajongó.
– Látta a korábbi filmjeimet, szinte az összes lemezem megvan neki. Amikor írta a forgatókönyvet, már akkor tudta, hogy engem tudna elképzelni a szerepben – magyarázta az énekesnő, aki a szerepéről is elárult néhány részletet.
– Tulajdonképpen magamat alakítom a filmben, még a nevem is maradt Cini. Annyi a változás, hogy visszamentünk a brit korszakomhoz, azaz jó pár évtizedet, amikor hatalmas műszempillákat viseltem, és a hajam is másmilyen volt. A forgatások előtt ezért jó sokáig ültem a sminkes és a fodrász székében, végül amikor megláttam magam a tükörben, olyan volt, mintha a fiatal önmagamat látnám viszont – mesélte nevetve Zalatnay.
– Egy napot forgattam, de hajnal ötig, szinte megállás nélkül. Ráadásul a Belgrád rakpart egyik régi, romos épületében vettük fel a jelenetemet, az ötödik emeleten, ahol lift sem volt. Rettentő kánikula volt, ömlött rólam a víz, a ruha is nagyon meleg volt. Szegény Sári vizslámat, aki jön velem mindenhova, haza kellett vinnem, mert nem tudott közlekedni a csigalépcsőkön, de a meleget leszámítva minden nagyon jó volt.
Bár Cini csak rövid ideig dolgozott együtt az alkotókkal, a százfős stáb a munka végén mégis együtt búcsúzott tőle.
– Nagyon jó élmény volt, várom a film bemutatóját! Vastapssal köszönte meg a stáb a munkámat a forgatás végén, virágcsokorral köszöntöttek. Olyan érzés volt, mintha egy fellépés végén ünnepelnének – mondta Cini.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.